A lengyel belsőépítész, keze több szempontból is meg volt kötve: sem túl sok pénze, sem túl sok ideje nem volt a megbízónak a projekt kivitelezésére, ráadásul az apró kis lakásban mindössze 14 négyzetméteren kellett megoldania, hogy legyen konyha, étkező és asztal is, de úgy, hogy egyiknek sem jut stabil hely.
Mindezeket figyelembe véve furnérlemezzel, gipszkartonnal és - a megbízó kisfia miatt - élénk, vidám színekkel dolgozott, ezekből alakította ki az összecsukható, lenyitható, hajtogatható, eltolható központi egységet. Az egyszerre konyhaként és étkezőként működő "szekrényben" még mosogatónak is jutott hely; két személy kényelmesen elfér az asztalnál, ami íróasztalként is használható, összecsukva pedig a bútordarab térelválasztóként működik, de nem zárja el egymástól teljesen a tereket, így nem tagolódik az amúgy is apró lakás még kisebb odúkra.

















