Nem valószínű, hogy az alpesi tájakon vagy a mediterrán vidékeken minden erkély és terasz paradicsomi állapotokat mutat, ám ha végignézünk egy-egy hazai lakótelepen, sajnos meg kell állapítanunk, hogy sok esetben még távol állunk az idilli állapotoktól.
Miközben sietve elnézést kérünk azoktól, akikre mindez nem vonatkozik, sajnálkozva tapasztaljuk, hogy bizonyos vonatkozásban a "magyar erkély" szinte negatív lakberendezési fogalommá vált. Mondhatni hungaricum, s tipikusan megjeleníti azt a részben nyitott lakókörnyezetet, ahol évek óta ott porosodik a roggyant lábú előszobaszekrény, a "jó lesz még valamikor" fantázianevű komód, melynek kihúzhatatlan fiókjaiban több generációt kiszolgált, "kár volna kidobni" típusú kacatok várják a feltámadást. Akad köztük csorba hegyű csavarhúzó, kávéfőző-alkatrész, retikülmaradvány, nejlonzacskókba gyömöszölt régi napilapok, lámpabura, megsárgult tapétatekercsek és még elképzelni is lehetetlen, miféle haszontalanságok.
A nagyobb lodzsákon olykor kétajtós hálószobaszekrények is feltűnnek, ajtóval a házfalnak fordítva, így aztán sose derül ki, hogy a legutóbbi felújításkor odarejtett maradék olajfestékek megkövültek-e már bennük vagy még kövülhetnek pár évet. Csupa olyan tárgy dacol a szmoggal, hóval, savas esővel és minden klimatikus változással, amelyek leginkább azt a gátőrt juttatják eszünkbe, akihez A tanú című filmben valahogy így szólnak: "- Pelikán elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit?"
A magyar erkély "pelikánjaitól" azonban soha nem kérnek semmit; porosan, dísztelenül őrzik önmaguk haszontalanságát szerte az országban, s foglalják a helyet az ott lakóktól. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy akad sok-sok szép ellenpélda, s szerencsére ezek száma növekszik. Tény, hogy az erkélyek és lodzsák hasznosítása összefügg bizonyos kulturális szokásokkal is, és örömmel tapasztalhatjuk, hogy ebben a tekintetben kedvező változások idejét éljük. Éppen ezért biztatunk mindenkit, hogy lehetőségei szerint csatlakozzon az új trendhez, mert nemcsak az utcakép miatt kedvezőbb, ha virágfürtök bókolnak felénk a balkonládákból, hanem az ott lakók lelki harmóniája miatt is.
Ha naponta csak egy fél órát eltöltenek ott békés kávézgatással, napozással, újságolvasással, levegőzéssel, szép formájú felhők vagy a csillagos égbolt bámulásával, máris gazdagabbá tették az életüket. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy meghosszabbítják. Nem biztos, hogy csak a jóga, a feng shui meg brokkolikrémleves adhat fizikai és lelki megújulást, mert bár nem kételkedünk egyikük hasznosságában sem, azt is leszögezhetjük, hogy a lelki béke, a harmonikus életvitel nem a divatokon múlik, hanem elsősorban rajtunk. Például azzal, hogy végzünk egy alapos lomtalanítást az erkélyen, a lomok helyére kiteszünk egy kisasztalt meg egy-két széket, beszerzünk egy napernyőt, elmegyünk a kertészetbe pár balkonládáért meg virágföldért, s ha már ott járunk, megkérdezzük a hozzáértőket, milyen virágot is ültessünk.
A hely adottságaitól - fekvés, alapterület, napjárás, környezet - és anyagi kereteinktől függően sokféleképpen berendezkedhetünk, s az sem biztos, hogy minden régi lomtól meg kell szabadulni. Megmenthetünk például egy ládát, mely átfestve, párnákkal komfortosítva kiváló ülőalkalmatosság, s még a valóban szükséges, de máshol el nem férő dolgok is raktározhatók benne. Teraszunk arra is alkalmas lehet például, hogy ott háztartásunkat segítő fűszernövényeket "termesszünk".
Ahány erkély, annyi lehetőség és variáció. Egy azonban biztos: ne engedjük, hogy porosodó kacatok vegyék el tőlünk ezt a kellemes időtöltésre alkalmas területet.

Lakáskultúra 2011. június